Tessék- lássék ~~~ 4.rész

- Ő az én kiscicám, igaz, Jongie?

Jonghyun csak behunyt szemekkel hümmögött, amire a többiek felnevettek.

- Szóval először angyal aztán macska? Vagy egyszerre mindkettő? – kérdezte Rin.

- Attól függ, hogy _____ mit szeretne. Lehetek mindkettő, ha azt szeretné – válaszolt Jonghyun.

- Srácok, gyertek! Folytatjuk!

Mind felkaptátok a fejeteket a kiáltásra. Úgy tűnik, a szünetnek itt vége, folytatódik a forgatás.

- Egy-kettő, ez nektek is szólt – sürgetett téged és Jonghyunt SooMan, mikor látta, hogy szinte semmit nem tesztek azért, hogy felálljatok.

- Megyünk már – nyugtattad őt.

- Te is, te földre szállt angyal – szólt Jonghyunnak is, majd otthagyott titeket.

A párod felé fordultál, és odahajoltál hozzá.

- Jonghyun. Ébresztő, munka van – mondtad neki, majd adtál egy gyengéd csókot, amit ő azonnal viszonozott. – Ezt csak azért kaptad, hogy felébresszelek.

- Nem is aludtam – tiltakozott, és kinyitotta a szemeit.

- De szívesen aludtál volna.

- Rajtad bárhol és bármikor szívesen alszok.

- Örülök. De most tényleg menjünk, mert leharapják a fejünket, ha megint ránk kell várni.

Feltápászkodtál a kanapéról, aminek következtében Jonghyun majdnem oldalra borult. Megálltál vele szemben, megfogtad a kezeit, és felhúztad magaddal szembe. Rámosolyogtál, majd elindultál, nyomodban Jonghyunnal.

Késő este fejeztétek be aznapra a forgatást. Csak te és Minho voltatok még magatoknál, a másik kettő már alig vonszolta magát. Eléggé elfáradtak, hiába nem kellett sok mindent csinálniuk, azért mégis reggel óta bent voltak.

- Mi akkor megyünk is – mondtad Minhonak, mikor a kocsidhoz értetek.

- Én még hazaviszem Rint – mondta Minho és kacsintott egyet, hogy tudassa veled, hogy megszerzi magának a barátnőd. – Holnap majd találkozunk.

Elköszöntetek egymástól, te pedig kinyitottad a kocsiajtót a félig már alvó Jonghyunnak. Ő automatikusan beszállt, és mikor rácsuktad az ajtót, és te is beszálltál a volán mögé, elindultatok. Jonghyun a rádiót kezdte el kapcsolgatni, hátha talál egy normális számot is, amit szeret, de egy idő után ezt feladta. Úgyis mindjárt otthon lesztek, addig meg mindegy, mi megy a rádióban.

Mikor végre elérkezett ez a pillanat is, neked meg kellett kicsit megrázogatni őt, hogy felkeljen, mert közben elbóbiskolt.

- Már mindjárt lefekhetsz – mondtad neki, és kiszálltál a kocsiból, Jonghyun pedig követett téged.

A te esetedben bementetek, Jonghyun esetében viszont betámolyogtatok a házba, ahol ő egyből elterült a hatalmas kanapén.

- Ne, ne itt aludj el – mentél oda hozzá, és próbáltál rá hatni egy csókkal. – Menj, zuhanyozz le, és már alhatsz is.

Jonghyun csak hümmögött valamit válaszként, majd semmit el nem sietve felállt a kanapéról, elvánszorgott a fürdőszobáig, és pár perc múlva már hallani is lehetett, hogy megengedte a vizet. Addig te bementél a szobátokba, és míg ő zuhanyozott, addig te megágyaztál.

Nemsokára Jonghyun a fürdőköpenyben megjelent a szoba ajtajában, és az útja természetesen az ágyhoz vezetett.

- Lehetne még egy utolsó kérésem? – kérdezted őt, mikor láttad, hogy fürdőköpenyben zuhan be az ágyba. – Nem vennél fel valami alvócuccot?

- Nem – válaszolt kicsit éberebben a zuhanynak köszönhetően. – Most még a te kedvedért sem vagyok hajlandó elhagyni az ágyat, ha már egyszer lefeküdtem. - nyújtott nyelvet.

Te csak elmosolyodtál ezen az egészen. Odamentél hozzá ő pedig időközben már kényelmesen elhelyezkedett, és adtál egy puszit a szájára.

- Lusta dög vagy, ugye tudsz róla? – kérdezted. – De pont így szeretlek.

- Még jó – mosolygott rád Jonghyun álmosan, majd behunyta a szemeit. – Én is szeretlek.

Pár percig még figyelted, ahogy Jonghyun szépen elalszik, majd te is elmentél, hogy gyorsan lezuhanyozz, hogy aztán csatlakozz Jonghyunhoz, és végre te is aludhass.