A SHINee dormban ebben a másodpercben kapcsolták le az utolsó égő villanyt is, így immáron mindenhol sötétség volt. Mindenki lefeküdt, hogy kialudja magát másnapra, mert másnap stúdiófelvétel, az új albumotokkal, amiben Rinnel, Minhoval és Jonghyunnal énekelsz és nem kéne úgy odaállítanotok, hogy alig aludtatok pár órát. Viszonylag hamar elaludt mindenki, kivéve téged. Te alig tudtál elaludni, össze-vissza forgolódtál az ágyában. Nem érezted magad túl jól.
Úgy másfél óra múlva már teljesen megijedve, és sietősen lépkedtél a
sötét házban. Mikor odaértél a célodhoz, belökted az ajtót, és bementél rajta,
egyenesen az ágyon alvóhoz. Ott felkapcsoltad az éjjeliszekrényen árválkodó
éjjeli lámpát, és leültél a szuszogó mellé az ágyra.
- Jonghyun… - kezdted el ébresztgetni. – Jonghyun, hé.
Jonghyun szusszantott egy nagyot, majd eltakarta a kezeivel a szemét. Te türelmesen kivártad, míg Jonghyun egyik szeme elől elveszi a kezét, és álmosan rád pislog.
- _______…? – kérdezte kábán.
- Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak és felkeltettelek… lehetne egy hatalmas kérésem? – kérdezted, és megvártad, míg Jonghyun bólint, és közben kicsit feljebb tornássza magát az ágyon. – Aludhatnék veled ma éjjel?
- Öhh, pe-persze. De mi történt? - lett egy árnyalatnyival éberebb.
- Rosszat álmodtam. Rémálmom volt, és... olyan érzésem van, mintha lenne valaki a szobámban - fejezted be nagyokat pislogva rá.
Jonghyun erre csak elmosolyodott, és összeborzolta az alvástól amúgy is kócos hajadat, majd arrébb csúszott az ágyon, hogy te is le tudj feküdni.
- Na gyere, te - paskolta meg maga mellett a helyet.
Te engedelmesen feltetted a lábaid is az ágyra, majd betakaróztál Jonghyun paplanjával, és kényelmesen elhelyezkedtél.
- Köszönöm, Jongie - mondtad halványan mosolyogva.
- Ugyan - mosolygott rád vissza. - De jegyezd meg, hogy ilyenkor, éjszaka, senki más nincs a szobádban rajtad kívül. Ugyan, ki lenne ott?
- Nem tudom, de akkor is olyan érzésem van. Talán egy szellem... – gondolkoztál el, majd rá pillantottál. - Félek a szellemektől.
- Szellemek nem léteznek - jelentette ki határozottan Jonghyun. - Na, de ne most ne ezen vitatkozzunk, holnap korán kelünk, aludjunk inkább - kapcsolta le az éjjeli lámpáját.
- Jó éjszakát, Jongie - morogtad a szemeid lehunyva.
- Jó éjt - válaszolt neked Jonghyun.
Ezután mindketten megpróbáltatok megint elaludni, és most kivételesen ez neked sikerült előbb. Már nagyban aludtál, mikor Jonghyun még nagyban a plafont bámulta. Ekkor azonban te elkezdtél fészkelődni mellette, és közelebb kucorodtál hozzá. Jonghyun nem igazán látta az arcod, mikor lepillantott rád, de átfutott egy mosoly az arcán, majd ő is lehunyta a szemeit, hogy végre alhasson.
Nem
sokkal később megint félve ébredtél fel és hirtelen nem tudtad, hogy ki fekszik
melletted, ezért felkiáltottál, majd rögtön a szád elé kaptad a kezed. Jonghyun
erre mocorogni kezdett.- Jonghyun… - kezdted el ébresztgetni. – Jonghyun, hé.
Jonghyun szusszantott egy nagyot, majd eltakarta a kezeivel a szemét. Te türelmesen kivártad, míg Jonghyun egyik szeme elől elveszi a kezét, és álmosan rád pislog.
- _______…? – kérdezte kábán.
- Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak és felkeltettelek… lehetne egy hatalmas kérésem? – kérdezted, és megvártad, míg Jonghyun bólint, és közben kicsit feljebb tornássza magát az ágyon. – Aludhatnék veled ma éjjel?
- Öhh, pe-persze. De mi történt? - lett egy árnyalatnyival éberebb.
- Rosszat álmodtam. Rémálmom volt, és... olyan érzésem van, mintha lenne valaki a szobámban - fejezted be nagyokat pislogva rá.
Jonghyun erre csak elmosolyodott, és összeborzolta az alvástól amúgy is kócos hajadat, majd arrébb csúszott az ágyon, hogy te is le tudj feküdni.
- Na gyere, te - paskolta meg maga mellett a helyet.
Te engedelmesen feltetted a lábaid is az ágyra, majd betakaróztál Jonghyun paplanjával, és kényelmesen elhelyezkedtél.
- Köszönöm, Jongie - mondtad halványan mosolyogva.
- Ugyan - mosolygott rád vissza. - De jegyezd meg, hogy ilyenkor, éjszaka, senki más nincs a szobádban rajtad kívül. Ugyan, ki lenne ott?
- Nem tudom, de akkor is olyan érzésem van. Talán egy szellem... – gondolkoztál el, majd rá pillantottál. - Félek a szellemektől.
- Szellemek nem léteznek - jelentette ki határozottan Jonghyun. - Na, de ne most ne ezen vitatkozzunk, holnap korán kelünk, aludjunk inkább - kapcsolta le az éjjeli lámpáját.
- Jó éjszakát, Jongie - morogtad a szemeid lehunyva.
- Jó éjt - válaszolt neked Jonghyun.
Ezután mindketten megpróbáltatok megint elaludni, és most kivételesen ez neked sikerült előbb. Már nagyban aludtál, mikor Jonghyun még nagyban a plafont bámulta. Ekkor azonban te elkezdtél fészkelődni mellette, és közelebb kucorodtál hozzá. Jonghyun nem igazán látta az arcod, mikor lepillantott rád, de átfutott egy mosoly az arcán, majd ő is lehunyta a szemeit, hogy végre alhasson.
- Mm, ______... - dörmögött. - Mi történt? - kérdezte egy ásítással a mondata végén.
- J-jaj, ne haragudj! Már megint felkeltettelek! Csak úgy megijedtem, nem emlékeztem rá, hogy átjöttem hozzád, és nem tudtam, ki fekszik mellettem - magyarázkodtál.
- Semmi gond, amíg a többiek nem ébrednek fel - mondta.
- Megint rémálmom volt - tetted még hozzá.
- Jaj, te... mitől vannak ilyen rémálmaid, hm? - kérdezte Jonghyun, majd rögtön folytatta is. - Na jó, tudod mit? Mit szeretnél?
Te erre a kérdésre zavartan pislogtál párat, nem értetted mire céloz. Persze ezt Jonghyun nem láthatta, hisz sötét volt.
- Hogyhogy mit akarok?
- Hát, például enni, vagy egy pohár meleg tejet, vagy beszélgessünk-e, vagy nem tudom... ami eltereli a figyelmedet ezekről az álmokról.
- Fagyit - vágtad rá szinte azonnal.
- Szóval fagyit? - kérdezett vissza Jonghyun.
- Ühümm - hümmögtél vissza válaszként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése