3.rész

Éjszaka lévén teljes csend volt a házban, így most csak a szuszogásotokat lehetett hallani. De ez a pillanat sem tartott sokáig, Jonghyun végül elhajolt tőled.
- Még érezni lehetett a fagyit - mosolygott rád. De mikor te nem válaszoltál neki, kezdett aggódni, hogy talán nem tetszett neked a dolog. – Valami baj van?
- A-a. Csak tudod, azon gondolkoztam, hogy miért nem próbáltuk ki ezt már sokkal előbb? – mondtad, és közben fokozatosan jelent meg az arcodon a mosoly.
- Megijesztettél – esett le egy nagy kő Jonghyun szívéről. – De jól van, ezen túl minden nap kapsz majd tőlem fagyit.
- De jó! – kiáltottál fel, majd Jonghyun nyakába vetetted magad, és szorosan megölelted.
- Most viszont tényleg aludjunk – tolt el magától Jonghyun, majd adott még egy apró puszit a szádra. – Hosszú napunk lesz.
Miután úgy-ahogy visszafeküdtetek az ágyba, lekapcsoltad a lámpát, majd odabújtál hozzá, és lehunytad a szemeid, hogy aludj valamennyit, amíg reggel fel kell kelni.

*Pár nappal később*

- Ennyi! Rendben fiúk és lányok, pihenhettek egy kicsit. Szólok, ha folytatjuk. –mondta SooMan.

A kamerák leálltak, a zene elhalt, és a két férfi, meg te és Rin egyszerre indultatok el, hogy leüljetek valahová. A Lovin’ You számotokhoz forgattátok épp a klipet, de most kaptatok egy kevéske szünetet, mielőtt tovább folynának a felvételek. Nem voltatok fáradtak, hisz jószerével semmit sem kellett csinálni, csak ülni vagy állni és énekelni.

Te és Jonghyun kiszúrtatok magatoknak egy kanapét, amit egyből be is céloztatok és lerogytatok rá. Rin és Minho pedig elmentek, hogy valami innivalót kerítsenek maguknak.

- Úgy érzem magam, mint aki a mennyben van – szólaltál meg.

- Ezt most nem értem – rázta meg a fejét a melletted ülő Jonghyun.

- A hangod, Jongie. A refrénnél, ahogy énekelsz… nincsenek rá szavak. Mintha nem is a Földön lennék, hanem valahol egészen máshol, a mennyben, és egy angyal énekét hallgatnám végig. Olyan a hangod, akár egy angyalé.

- Oh…

Jonghyun hirtelen nem tudott mit válaszolni erre. Megszokta, hogy néha a többiek mondanak neki ehhez hasonlókat, de most nem talált szavakat. Talán mert ezt most te mondtad neki. Az a ____, akit az első pillanattól fogva szeret.

- Azért nem muszáj rögtön túlozni – nevetett Rin, mikor visszaért.

- Ez nem túlzás, ez az igazság – mosolyogtál rá, majd Jonghyunra is.

- Igen, és ha ilyen igazságokat mondasz neki, rögtön megnémul a te drága angyalod – pillantott a csendben figyelő társadra, Jonghyunra.

- Szereti, ha ilyeneket mondok neki – mondtad. – Igaz?

Jonghyun rápillantott először Rinre, majd rád is. Végül ő is elmosolyodott, és boldogan bólintott egyet.

- Igaz.

Jonghyun odabújt hozzád, és fejét egyből a nyakhajlatodba hajtotta. A másik két emberke pedig csendben, mosolyogva figyelte őt. Te átkaroltad a bújó Jonghyunt, aki most leginkább egy kismacskára hasonlított, és adtál egy puszit a feje búbjára.

- Látom a Jong_ ismét romantikázik – nézte a két barátját Minho.

- Igen – bólintott Rin. – ______ agyon dicsérte Jonghyun hangját.

- _____ mit nem dicsér agyon Jonghyunban? – nevetett fel Minho, mire kapott az tőled egy szúrós pillantást, hogy újra a nekidőlő csajjal foglalkozzon, ne veled és a szerelmeddel. – Ne nézz így, tudod, hogy nem úgy értettem. Mind tisztában vagyunk vele, hogy mennyire imádod. Jonghyunnak már csak dorombolnia kéne.

Közben pedig Rin morgolódva, de megadta magát és arrébb csúszott a kanapén, hogy Minho le tudjon ülni közé és a macska-módba átváltott Jonghyun közé.