Még nem tudom hány részre bontom :D ~~~~ 2.rész

Itt olyan édesek nem? *-* [JongHo shipper]

Jonghyun erre kiszállt az ágyából, hallottad, hogy elhagyja a szobát. Az álmaid miatt - amikben a szellemek elveszik tőled Jonghyunt - nem igazán akartál most egyedül egy koromsötét szobában ücsörögni, ezért felkapcsoltad az éjjeli lámpát. Azután hallottad, hogy Jonghyun kinyitja a hűtőszekrény ajtaját, majd rögtön utána valami csattanást is, majd szitkozódást. Még egy fél percig lehetett hallani, hogy kotorászik benne, majd hallani lehetett az ajtó csukódását. Pár pillanat múlva pedig már fel is bukkant a szoba ajtajában Jonghyun.
- Találtam jégkrémet! - mutatta fel boldogan a két zsákmányolt fagyit. - Tessék - nyújtotta oda az egyiket neked.
- Köszi - mondtad neki, majd követted a példáját, és elkezdted kibontani. - De mond, mi volt az a nagy hangzavar?
- Ja, hát kiesett egy-két dolog a mélyhűtőből... - felelte.
- Csodálkozom, hogy a többiek nem... - kezdtél bele, de nem tudtad befejezni.
Kivágódott Jonghyun szobájának az ajtaja, és a küszöbön most egy orráig alig látó Rin álldogált, karba tett kezekkel.
- Megtudhatnám, mégis mit csináltok ti ketten az éjszaka közepén?
- Meg. Fagyizunk - válaszolt Jonghyun, és csak hogy alátámassza, amit mondott, beleharapott a jégkrém csoki mázába.
- Igen? Nem aludnotok kéne ilyenkor? - érkezett a következő kérdés.
- De, de ______ nem tud aludni, és hoztam neki fagyit.
- Mesés. És nyilván ezért kell lármázni is.
- Nem tehetek róla, hogy mindenki telepakolja a mélyhűtőt a saját cuccaival, hogy aztán mikor kinyitom, rám boruljon mind.
Te eközben csendben eszegetted a fagyidat, és figyelted barátaid vitáját. Rin alapvetően nem volt ennyire kötözködős, mint most, de mivel épp most ébresztették fel, ezért be lehetett tudni az álmosságának a nyűgösséget.
- Nem kéne az éjszaka közepén a mélyhűtőben kotorásznod!
- Jaj, inkább feküdj vissza aludni, majd mi is lefekszünk később - mondta inkább Jonghyun.
- Te csak ne küldözgess engem sehova - mondta sértődötten Rin, majd ott hagyott titeket.
- Figyeld meg, hogy reggel, mikor felkel, már nem is fog emlékezni az egészre - kommentálta a dolgot Jonghyun.
- Remélem.
Ezután, míg ettétek a fagyitokat, különböző dolgokról kezdtetek el beszélgetni. Sokat nevettetek közben, és Jonghyun nagyon remélte, hogy elérte ezzel az egésszel a célját, miszerint te elfelejtkeztél a rémálmaidról meg a szellemekről. Nem akarta, hogy megint rém álmodj, mikor lefekszetek majd aludni. Azt szerette volna, hogy ha most már valami szépet is álmodsz.
- Olyan rendes vagy. Ha máshoz mentem volna, biztos nem hozott volna nekem fagyit - mondtad mosolyogva.
- Mire való egy barát, nem igaz? - válaszolt neked.
Ő már megette a saját jégkrémét, te viszont még csak most fejezte be. Letetted a pálcikát az éjjeliszekrényre tett csomagolópapírra, hogy ne a szekrényt kend össze.
- Csokis vagy - nevetett fel Jonghyun, mikor te visszafordultál felé.
- Hol? - kérdezted és már nyúltál volna az arcodhoz, de Jonghyun megakadályozta.
- Várj.
Leeresztetted a kezed és hagytad, hogy a barátod az arcodra tegye a kezét, és az ujjával letörölje a maszatos arcod. Már épp megköszönted volna ezt is neki, mikor láttad, hogy Jonghyun a szájához emeli a kezét, és a csokis ujját bekapva lenyalja arról a fagyi maradékot.
- Finom - mondta aztán Jonghyun. - Finomabb, mint pálcikáról.
Majd minden apropó nélkül odahajolt hozzád és megcsókolt. Először csodálkozva, kerek szemekkel figyelted, de nem toltad el őt magadtól. Végül is, ha úgy vesszük… nincs ebben semmi rossz. Igaz, Jonghyun a barátod, és eddig semmi ehhez hasonlót sem csináltál vele, csak ölelgetni szoktad, mikor épp rád jön, de határozottan nem volt ellenedre a dolog, főleg, hogy szereted.
Visszacsókoltál.