utsó része ~~~6. rész

Ügyelsz rá, hogy még véletlenül se érj a bőréhez, miközben a gombjaival babrálsz, ő pedig még mindig képtelen bármit is tenni. Ahhoz sincs elég lélekjelenléte, hogy felemelje a kezét, és beletúrjon a hajadba, vagy mondjuk levegye a dzsekidet. Egyszerűen igyekszik minden mozdulatod figyelni, közben pedig próbál nem tudomást venni arról, hogy tulajdonképpen bárki bármikor bemehetne.
Szinte kínzóan sokáig tart, míg sikerül leszedned róla az inget, ami pedig a legrosszabb, hogy mindössze a leheleted érzi a mellkasán, illetve azt, hogy kérnie kellett volna a stylisttól egy számmal nagyobb nadrágot.
Gondosan felakasztod az inget is a zakója mellé, aztán újra felé fordulsz, és kisimítasz néhány tincset a homlokából. Miközben folyamatosan mosolyogsz, lejjebb hajtod a fejedet, és közvetlenül a szájára irányítod a sajátodból kiáramló forró levegőt.
Nála pedig ekkor szakad el a cérna. Egyetlen pillanat alatt fordít a helyzeteteken, és hevesen megcsókol.
Majd... majd legközelebb irányíthatsz. Most csak eddig bírta.
Mikor bő húsz perccel később kiléptek a fülkéből, az első utatok a tükrökhöz vezet, hogy megnézzétek, mennyire sikerült tönkretennetek egymás frizuráját és sminkjét. Előbbivel nincsen baj, arra igyekeztetek vigyázni, elvégre valószínű, hogy a fodrász nem repesett volna az örömtől, ha beállítotok hozzá azzal, hogy meg kellene ismételnie az egy órával ezelőtti procedúrát. A sminketekkel sincs feltűnő probléma, leszámítva azt, hogy mindkettőtök ajkairól hiányzik a szájfény.
- Majd megmondom, hogy a csapból ittam, és lemosódott - próbál előállni egy nagyjából hihető kifogással Jonghyun, te viszont csak mosolyogsz.
- Van jobb ötletem – válaszolod, aztán benyúlsz a nadrágzsebedbe, majd előveszed azt a kis tárgyat, amit korábban a sminkasztalról hoztál el, és szemmagasságig felemeled.
- Hát ez? – kérdezi Jonghyun, felváltva pillantva a kezedben tartott szájfényre és rád, de már az ő ajkain is mosoly játszik.
- Csak gyere ide! - Szabad kezeddel magadhoz húzod, aztán egy egész picit hátralépsz, és letekered a szájfényes tubus tetejét.
Jonghyun nem mozdul, csak szótlanul nézi, ahogy az ujjaddal veszel a szájfényből, és elkezded szétkenni az ajkain. Még a szemét is becsukja, és bár ő valószínűleg nem sejti, mennyire angyali hatást kelt így, neked kedved lenne újból megcsókolni. Ennek egyetlen akadálya, hogy hamarosan kezdődik a műsor, és valószínűleg hiányolnának, ha nem vennétek részt a fellépésen.
Mikor nagyjából végzel, óvatosan letörlöd a felesleget a szája sarkából, aztán a saját sminkedet is rendbe hozod.
- Mehetünk? - kérdezed, mire még vet magára egy pillantást a tükörben, aztán futólag megölel, és bólint.

Nos már csak 1 rész ~~~~~ 5.rész

*Vasárnap [két nappal később]*

            A Music Bank stúdiójának sminkszobájában ültetek; Rin és te egy-egy sminkasztal és smink tükör előtt. A két sminkes lány közül az egyik épp két különböző színű szájfény közül próbálja kiválasztani, melyik állna jobban Rinnek, a másik pedig egy törölközőt tesz a nyakadba, azzal a céllal, hogy ne legyen a teljes fellépő ruhád alapozós.
Rin halkan dúdol valamit, te pedig az ő hangjának ritmusára dobolsz a lábadon, és időnként belepillantasz a tükörbe. A terem túlsó felében egy fiúbanda, a SHINee tagjai ülnek, a fél együttes a kanapén; csak Minhot és Jonghyunt sminkeli épp egy-egy lány.
- Nem kellene beénekelnünk? – pattansz fel, Rin megvárja, míg a sminkes lány elveszi az ajkaitól a szájfényes ecsetet, aztán ő is igent mond.
- Csatlakoztok? - fordulsz ekkor a SHINee tagjai felé, akik röviden elgondolkoznak, majd mosolyogva igent válaszolnak. Minho, akinek a sminkje épp ekkor készül el, gyorsan helyet cserél Taeminnel, majd csatlakozik Onew és Key kettőséhez a kanapén.
- A Hello mindenkinek jó? - teszed fel a harmadik kérdést is.
- Ha ismeritek... - válaszolja Jonghyun.
- Még szép! - vágja rá ekkor Rin. - Adtok hangot?
Jonghyun bólint, dúdolni és csettintgetni kezd, majd elkezdi a dalt, rövidesen pedig mind bekapcsolódnak.

            Rögtönzött kis acapella koncertben a Hellot a Lovin’ You követi; bár nem ezt fogjátok előadni, a SHINee tagjai saját bevallásuk szerint ezt ismerik leginkább a ti dalaitok közül, így ezt énekelitek el pluszba.
Nem sokkal később te is felállhatsz, a helyedre pedig Kibum érkezik. Felveszed a táskádat a SHINee kanapéja mellől, felteszed az egyik sminkasztal szélére, majd kiveszel belőle egy karkötőt. Miután felveszed, visszateszed a táskádat a földre, közben pedig észrevétlenül veszel el és teszel zsebre egy apró tárgyat a sminkasztalról.
- Kimegyek a mosdóba – szólsz Rinnek, aztán az ajtó felé indulsz. Úgy teszel, mintha megbotlanál, és Jonghyun vállába kapaszkodva akarnád megtartani az egyensúlyod, valójában azonban csak jelezni akarsz neki.
- Jól vagy? - kérdezi rögtön, és valóban aggodalom csillan a szemében.
- Persze, ne haragudj! - Végigsimítasz a vállán, aztán tényleg elhagyod a helyiséget.
Nem hazudtál a Rinnek, tényleg a mosdóba indulsz, majd beérve az ajtó melletti falnak dőlsz, és egyik lábadat felhúzva a csempéhez támasztod a talpad.
Nem kell sokáig váratnod Jonghyun hamarosan nyitja az ajtót, és belép rajta. Időd sincs körbenézni, azonnal elkapja a derekad, és magához húz. Válaszul átkarolod a nyakát, de nem tesztek semmi mást; csak egymás ölelésébe fonódva szuszogtok néhány pillanatig.
- Örülök, hogy értetted a célzást - suttogod a fülébe, miután eltűrted a haját. Nem felel, csak kissé elhúzódsz tőle, majd mindkét tenyered a mellkasára teszed, és hirtelen lendülettel elkezded befelé tolni az egyik mosdófülkébe. Beérve a lábaddal lököd be az ajtót, majd oda sem nézve tapogatod ki és fordítod el a zárat. Anélkül, hogy elengednéd, fordítasz mindkettőtökön egy kicsit, aztán az oldalsó falnak döntöd. Áldod a tényt, hogy ez a valódi, csempézett fal, nem az a műanyag elválasztó, mert azt valószínűleg rövid időn belül kidöntenétek.
Alig néhány pillanat elteltével azon kapja magát, hogy már nincs rajta a zakója; te épp azt teszed fel az ajtón lévő akasztók egyikére. Mikor sikerül neked, visszafordulsz felé, a szemébe nézel, és...
... és rámosolyogsz. Nem azzal az édesen gyermeki mosolyoddal, amit a nézők fognak tőled látni nagyjából fél óra múlva. Nem is azzal, amit akkor lehet látni rajtad, ha a barátaiddal vagy. Ez egy olyan mosoly, amit eddig talán csak ő látott tőled. Egy igazi felnőtt mosolya; itt most nem a korotok számít, nem a számok, amik a születési időpontjaitokat adják, csak az, amit tenni akartok... amit tenni fogtok.
Lassan nyúlsz újra felé, nem sokkal később pedig már azon fáradozol, hogy az ingétől is megszabadítsd. Képtelen bármit is tenni, letaglózza az elszántságod. Sosem voltál még ennyire határozott; általában két póló közül sem tudod eldönteni, melyiket vedd fel aznap, és soha nem látott még ennyire irányítónak sem.

Tessék- lássék ~~~ 4.rész

- Ő az én kiscicám, igaz, Jongie?

Jonghyun csak behunyt szemekkel hümmögött, amire a többiek felnevettek.

- Szóval először angyal aztán macska? Vagy egyszerre mindkettő? – kérdezte Rin.

- Attól függ, hogy _____ mit szeretne. Lehetek mindkettő, ha azt szeretné – válaszolt Jonghyun.

- Srácok, gyertek! Folytatjuk!

Mind felkaptátok a fejeteket a kiáltásra. Úgy tűnik, a szünetnek itt vége, folytatódik a forgatás.

- Egy-kettő, ez nektek is szólt – sürgetett téged és Jonghyunt SooMan, mikor látta, hogy szinte semmit nem tesztek azért, hogy felálljatok.

- Megyünk már – nyugtattad őt.

- Te is, te földre szállt angyal – szólt Jonghyunnak is, majd otthagyott titeket.

A párod felé fordultál, és odahajoltál hozzá.

- Jonghyun. Ébresztő, munka van – mondtad neki, majd adtál egy gyengéd csókot, amit ő azonnal viszonozott. – Ezt csak azért kaptad, hogy felébresszelek.

- Nem is aludtam – tiltakozott, és kinyitotta a szemeit.

- De szívesen aludtál volna.

- Rajtad bárhol és bármikor szívesen alszok.

- Örülök. De most tényleg menjünk, mert leharapják a fejünket, ha megint ránk kell várni.

Feltápászkodtál a kanapéról, aminek következtében Jonghyun majdnem oldalra borult. Megálltál vele szemben, megfogtad a kezeit, és felhúztad magaddal szembe. Rámosolyogtál, majd elindultál, nyomodban Jonghyunnal.

Késő este fejeztétek be aznapra a forgatást. Csak te és Minho voltatok még magatoknál, a másik kettő már alig vonszolta magát. Eléggé elfáradtak, hiába nem kellett sok mindent csinálniuk, azért mégis reggel óta bent voltak.

- Mi akkor megyünk is – mondtad Minhonak, mikor a kocsidhoz értetek.

- Én még hazaviszem Rint – mondta Minho és kacsintott egyet, hogy tudassa veled, hogy megszerzi magának a barátnőd. – Holnap majd találkozunk.

Elköszöntetek egymástól, te pedig kinyitottad a kocsiajtót a félig már alvó Jonghyunnak. Ő automatikusan beszállt, és mikor rácsuktad az ajtót, és te is beszálltál a volán mögé, elindultatok. Jonghyun a rádiót kezdte el kapcsolgatni, hátha talál egy normális számot is, amit szeret, de egy idő után ezt feladta. Úgyis mindjárt otthon lesztek, addig meg mindegy, mi megy a rádióban.

Mikor végre elérkezett ez a pillanat is, neked meg kellett kicsit megrázogatni őt, hogy felkeljen, mert közben elbóbiskolt.

- Már mindjárt lefekhetsz – mondtad neki, és kiszálltál a kocsiból, Jonghyun pedig követett téged.

A te esetedben bementetek, Jonghyun esetében viszont betámolyogtatok a házba, ahol ő egyből elterült a hatalmas kanapén.

- Ne, ne itt aludj el – mentél oda hozzá, és próbáltál rá hatni egy csókkal. – Menj, zuhanyozz le, és már alhatsz is.

Jonghyun csak hümmögött valamit válaszként, majd semmit el nem sietve felállt a kanapéról, elvánszorgott a fürdőszobáig, és pár perc múlva már hallani is lehetett, hogy megengedte a vizet. Addig te bementél a szobátokba, és míg ő zuhanyozott, addig te megágyaztál.

Nemsokára Jonghyun a fürdőköpenyben megjelent a szoba ajtajában, és az útja természetesen az ágyhoz vezetett.

- Lehetne még egy utolsó kérésem? – kérdezted őt, mikor láttad, hogy fürdőköpenyben zuhan be az ágyba. – Nem vennél fel valami alvócuccot?

- Nem – válaszolt kicsit éberebben a zuhanynak köszönhetően. – Most még a te kedvedért sem vagyok hajlandó elhagyni az ágyat, ha már egyszer lefeküdtem. - nyújtott nyelvet.

Te csak elmosolyodtál ezen az egészen. Odamentél hozzá ő pedig időközben már kényelmesen elhelyezkedett, és adtál egy puszit a szájára.

- Lusta dög vagy, ugye tudsz róla? – kérdezted. – De pont így szeretlek.

- Még jó – mosolygott rád Jonghyun álmosan, majd behunyta a szemeit. – Én is szeretlek.

Pár percig még figyelted, ahogy Jonghyun szépen elalszik, majd te is elmentél, hogy gyorsan lezuhanyozz, hogy aztán csatlakozz Jonghyunhoz, és végre te is aludhass.

3.rész

Éjszaka lévén teljes csend volt a házban, így most csak a szuszogásotokat lehetett hallani. De ez a pillanat sem tartott sokáig, Jonghyun végül elhajolt tőled.
- Még érezni lehetett a fagyit - mosolygott rád. De mikor te nem válaszoltál neki, kezdett aggódni, hogy talán nem tetszett neked a dolog. – Valami baj van?
- A-a. Csak tudod, azon gondolkoztam, hogy miért nem próbáltuk ki ezt már sokkal előbb? – mondtad, és közben fokozatosan jelent meg az arcodon a mosoly.
- Megijesztettél – esett le egy nagy kő Jonghyun szívéről. – De jól van, ezen túl minden nap kapsz majd tőlem fagyit.
- De jó! – kiáltottál fel, majd Jonghyun nyakába vetetted magad, és szorosan megölelted.
- Most viszont tényleg aludjunk – tolt el magától Jonghyun, majd adott még egy apró puszit a szádra. – Hosszú napunk lesz.
Miután úgy-ahogy visszafeküdtetek az ágyba, lekapcsoltad a lámpát, majd odabújtál hozzá, és lehunytad a szemeid, hogy aludj valamennyit, amíg reggel fel kell kelni.

*Pár nappal később*

- Ennyi! Rendben fiúk és lányok, pihenhettek egy kicsit. Szólok, ha folytatjuk. –mondta SooMan.

A kamerák leálltak, a zene elhalt, és a két férfi, meg te és Rin egyszerre indultatok el, hogy leüljetek valahová. A Lovin’ You számotokhoz forgattátok épp a klipet, de most kaptatok egy kevéske szünetet, mielőtt tovább folynának a felvételek. Nem voltatok fáradtak, hisz jószerével semmit sem kellett csinálni, csak ülni vagy állni és énekelni.

Te és Jonghyun kiszúrtatok magatoknak egy kanapét, amit egyből be is céloztatok és lerogytatok rá. Rin és Minho pedig elmentek, hogy valami innivalót kerítsenek maguknak.

- Úgy érzem magam, mint aki a mennyben van – szólaltál meg.

- Ezt most nem értem – rázta meg a fejét a melletted ülő Jonghyun.

- A hangod, Jongie. A refrénnél, ahogy énekelsz… nincsenek rá szavak. Mintha nem is a Földön lennék, hanem valahol egészen máshol, a mennyben, és egy angyal énekét hallgatnám végig. Olyan a hangod, akár egy angyalé.

- Oh…

Jonghyun hirtelen nem tudott mit válaszolni erre. Megszokta, hogy néha a többiek mondanak neki ehhez hasonlókat, de most nem talált szavakat. Talán mert ezt most te mondtad neki. Az a ____, akit az első pillanattól fogva szeret.

- Azért nem muszáj rögtön túlozni – nevetett Rin, mikor visszaért.

- Ez nem túlzás, ez az igazság – mosolyogtál rá, majd Jonghyunra is.

- Igen, és ha ilyen igazságokat mondasz neki, rögtön megnémul a te drága angyalod – pillantott a csendben figyelő társadra, Jonghyunra.

- Szereti, ha ilyeneket mondok neki – mondtad. – Igaz?

Jonghyun rápillantott először Rinre, majd rád is. Végül ő is elmosolyodott, és boldogan bólintott egyet.

- Igaz.

Jonghyun odabújt hozzád, és fejét egyből a nyakhajlatodba hajtotta. A másik két emberke pedig csendben, mosolyogva figyelte őt. Te átkaroltad a bújó Jonghyunt, aki most leginkább egy kismacskára hasonlított, és adtál egy puszit a feje búbjára.

- Látom a Jong_ ismét romantikázik – nézte a két barátját Minho.

- Igen – bólintott Rin. – ______ agyon dicsérte Jonghyun hangját.

- _____ mit nem dicsér agyon Jonghyunban? – nevetett fel Minho, mire kapott az tőled egy szúrós pillantást, hogy újra a nekidőlő csajjal foglalkozzon, ne veled és a szerelmeddel. – Ne nézz így, tudod, hogy nem úgy értettem. Mind tisztában vagyunk vele, hogy mennyire imádod. Jonghyunnak már csak dorombolnia kéne.

Közben pedig Rin morgolódva, de megadta magát és arrébb csúszott a kanapén, hogy Minho le tudjon ülni közé és a macska-módba átváltott Jonghyun közé.